2012. március 28-án
Találkozásunk indító gondolata a
sikeres iskolakezdés volt, amit eleinte követtünk, közben
el-elkanyarodtunk végül teljesen másról beszélgettünk.
Dr. Tóth Éva életvezetési
tanácsadóval (meghívott vendégünkkel) legelőször a jogszabályi
hátteret boncolgattunk, hogy a paragrafusok szerint melyik gyerek
mehet iskolába és melyik nem. Nem részletezném, mert az iskolai
beiratkozás felhívásából és az alatta levő megjegyzésből ez
elég pontosan kiderül.
Sokkal fontosabb, hogy a gyermek csak
akkor lehet iskolaérett, ha testileg és szellemileg, tehát
biológiai és pszichológiai szempontból is életkorának
megfelelően fejlett.
A biológiai feltételek közül az
egyik legfontosabb: a testi fejlettség.
Hat éves korára egy átlagos
gyermek
kb. 120-130 cm magas, és 20-22 kg súlyú. Alakváltozás
figyelhető meg. Eltűnik a kisgyermekre jellemző pocak, teste
megnyúlik, karcsúbb lesz. Emellett fontos a jó egészségi
állapot, jó fizikai erőnlét, az iskolatáska cipelése miatt.
Megkezdődik a fogváltás, az első tejfogak kihullnak, megjelennek
a maradandó fogak.
A kéztő és az ujjpercek csontosodása erősen megindul. A jobb
illetve balkezesség egyértelműen felismerhető, mert a nem
megfelelő kézzel történő írástanulás nehezíti az írás,
olvasás elsajátítását, súlyosabb esetben beszédzavarhoz,
személyiségzavarhoz vezet.
A pszichológiai feltételek közül
fontos a
kiegyensúlyozott magatartás
önmaga fékezésére és irányítására (le tud mondani az
azonnali vágyteljesítésről).
Az óvodában kialakított
feladat- és szabálytudat is nélkülözhetetlen számára, mert el
kell fogadni a tanító utasításait, be kell tartani az iskolai
élet szabályait.
Az iskolaérett gyermekre jellemző
még a monotóniatűrés. Ez az unalmas, egyhangú feladatok
elvégzéséhez szükséges.
Az iskola továbbá elvárja azt
is, hogy a gyermek közösségben oktatható és nevelhető legyen,
hiszen a tanító nem egyenként, hanem egy egész osztályt tanít.
Az osztatlan figyelem ritkán megvalósítható!
Persze fentiek csak itt sorakoznak
ilyen szépen, gondolatjelekkel. Akkor, ott, megbeszéltük,
„kiveséztük” őket, ahogy a helyes táplálkozás, a testmozgás
és nem utolsó sorban a megfelelő mennyiségű vízfogyasztás
fontosságát is megtárgyaltuk.
Téma volt a feladatlapok,
foglalkoztató füzetek használata is. Kiderült, hogy „nem bírjuk
ki”. Így-úgy, de előkerülnek, a különböző „fejlesztő”
füzetek. Ki az írást gyakoroltatja, ki a matematikát, PEDIG
jobb lenne, ha teljesen
mellőznénk őket, meghagyva az óvoda utolsó évét, annak amire
való. A minőségi
együtt töltött időnek.
Amiben ott a játék, hogy a gyermek elsajátítsa a szabálykövetés,
a feladattudat és az önkontroll képességét. Hogy egy csapat
részeként megtapasztalja az azonnali vágyteljesítésről való
lemondást. És ott a beszélgetés.
Hiszen a beszéd már az óvodás korban is a legfontosabb
kifejezőeszközük. A beszéd révén tud a gyermek kapcsolatokat
létrehozni, így szerzi meg ismereteit, ennek segítségével tudja
kifejezni gondolatait és érzelmeit. Az iskoláskorban pedig még
fontosabbá válik. A tanulásnak ez az egyik alapfeltétele.
A
végkövetkeztetésünk az lett, csak akkor feladatlapozzunk, ha mi
is részt veszünk benne, ha egyfajta közös játékunk ez ÉS
azt még véletlenül se tegyük, hogy óvoda után, napi
rendszerességgel leültetjük melléjük a gyerekünket.
Találgattuk, hogy mi várhat ránk,
mire számíthatunk. Dr. Tóth Éva ebben is a segítségünkre volt.
Elmondása szerint:
Ősztől, kezdődik az iskola, ami
nagyon izgalmas.
kb. a 6. héttől, amikor rájön a
csemeténk, hogy ez már mindig így lesz várhatóan „utálom az
iskolát”.
2-3 hét után lecseng. Szülői
támogatással és a tanító nénivel együtt a sikerélmények
hatására, jó esetben újra jól érzi majd magát.
Záró gondolatként, pedig érdemes
elgondolkodnunk, hogy mi, hogy viszonyulunk a munkába járáshoz?
Ugyanis, a gyerekeink mintát követnek! :)
